Egy hallássérült személy légvezetéses hallásküszöbe és UCL-e közötti intenzitásszint terjedelmét nevezzük dinamikatartománynak, vagy más néven residuális hallásnak.

A dinamikatartományt megmérhetjük olyan frekvenciaspecifikus jelek esetében is, mint például a tiszta hangok vagy a szűk sávú zajok. Ez nagyon hasznos, mert ez a tartomány gyakran az audiogramból nem kimutathatóan különbözik. A dinamika tartomány összefügghet a hallásrendszerben előforduló anatómiai diszfunkcionalitással is. A vezetéses hallásvesztést a megemelkedett UCL-el jellemezhetjük, amitől a dinamikatartomány a normálishoz közel helyezkedik el. Azonban sensorineurális hallásvesztés esetén az UCL szintek a normális értékeken belül találhatók, de attól kezdve, hogy a hallásküszöbök megemelkednek, a dinamikatartomány jelentősen összeszűkül, mint ahogyan ezt a jobb oldali ábrán is láthatjuk.