A siket nem süket

Bár a nagyothallás az emberiséggel egyidős, a társadalom és a nagyothallók viszonyán alig fedezhető fel változás. Ennek következményeként alakultak ki a még napjainkban is létező előítéletek. Nyelvünkben például a "süket" szó a kétséges szellemi képesség kifejezésére is szolgál. Ezért nevezik magukat a hallásukat teljesen elveszített emberek inkább "siket"-nek.

A hallás csökkenésének vagy hiányának következménye nemcsak annyi, hogy például a nagyothalló nem lehet tisztában a közlekedésben reá leselkedő veszélyekkel. A kommunikáció hiánya is vezethet komoly pszichoszomatikus gondokhoz, mert az ellátatlan nagyothallók általában emberkerülőkké válnak, azt hiszik, hogy mindenki és mindig az ő kárukra viccelődik, társaságban nem tudnak bekapcsolódni a beszélgetésbe, nem hallván annak jelentős részét. Még otthon sem kerülhetik el a konfliktusokat, családtagjaiktól vagy szomszédjaiktól rendszeresen kapnak megjegyzéseket, amelyek általában vitába is átcsaphatnak. "Mért bömbölteti a TV-t vagy a rádiót?", "Egész nap hívtalak telefonon...", stb...
Sajnos az ép hallású környezet nem képes e problémához tapintatosan viszonyulni, hogy miért nem, azt Helen Keller amerikai írónő - aki nagyothalló volt és szinte vak - fogalmazta meg plasztikusan: "Aki elveszíti a látását, az a tárgyakkal való kapcsolatot veszíti el, aki a hallását, az viszont az emberekkel való kapcsolatát veszíti el."
Szerencsére ma már nincs reménytelen eset. A gyermek-szűrővizsgálati rendszer révén lehetővé vált a halláscsökkenések korai megállapítása. A TB támogatási listáján már több mint 200 készülék szerepel és korszerű hallásjavító műtétek egész sorát végzik hazánkban rutinszerűen. Persze, amikor valaki végre rászánja magát, hogy hallásjavító segédeszközt vesz igénybe, nagy hibát követhet el, ha "örökli" a szomszéd nagypapájának készülékét, vagy csomagküldő szolgálattól rendel "csupafül hallókát", esetleg ne adj isten, a kínai piacon szerez be egyet. Ezek az eszközök általában egy fiók mélyén vagy a szemétben fejezik be pályafutásukat.
Csak szakemberhez fordulva számíthat tényleges segítségre a rászoruló, ezért nagyon fontos, hogy a háziorvosok feladatuknak tekintsék a nagyothallók korai kiszűrését és irányítását. Összefogás szükséges, mert a nagyothallóknak joguk - és lehetőségük is van arra, hogy a társadalom teljes értékű tagjaiként élhessenek.

Forrás: www.mcd.hu/netdoki